- Szerbusz! - mondta Albert herceg.
- Üdvözlöm, uram!
- Megkérhetlek arra, hogy gyere vissza? - mondta kételkedve.
- Azt hiszem. De mi lett? Úgy volt, hogy még három hétig nászúton vannak. - mondta Timi. " Három hét amit Sebastiannal töltethettem volna!" gondolta bosszúsan.
- Igen. Úgy volt és van. Csak fontos emberem érkezett és szeretném ha elrendeznéd vele a dolgokat. - magyarázta.
Eközben Heni hozott be gyümölcslevet a konyhából. Lerakta az asztalra és felment a szobájába.
- Megkérdezhetem, hogy ki az? - mondta Timi, miközben kortyolt egyet az italból.
- Erzsébet királynő. - jelentette ki.
Timi úgy meglepődött, hogy a gyümölcslevet ki is köpte:
- Hogy? Mit keresne az ott?
- Majd megbeszéljük. Viszlát! - és azzal gyorsan lerakta.
Timi észrevette, hogy Sebastian nagyon próbál nem mosolyogni vagy nevetni.
- Nevess! - mondta és ezzel Timi és Sebastian elkezdtek hahotázni. - Gyere ide! - mondta Sebastiannak. Seb oda húzódott, úgy, hogy arcuk öt centire legyen egymástól.
- Még egy tisztességes csókot sem tudtam adni, mióta Tasnádon vagyunk. - mondta Seb még közelebb húzódva.
- Ó, tényleg? Azt hittem, hogy csak én hittem így. - mondta Timi színlelt meglepődéssel és még közelebb húzódott. Még csak éppen meg nem csókolták egymást.
- Ühüm. Mikor kaphatom meg azt a tisztességes csókot? - mondta Sebastian kérkedve.
- Mondjuk öt perc múlva jó lesz? - mondta Timi mosolyogva.
- Nem. Az már túl késő. Öt másodp... - de már nem tudta befejezni, mert Timi megcsókolta. Ez a csók mutatta meg egymás iránti szerelmüket és szenvedélyüket. Ez a csók örökké tarthatott volna, ha Timi félbe nem szakítja, nem nagy szívesen.
- Hova mész? - kérdezte Sebastian még mindig kábultan barátnőjétől.
- Csak szeretnék megbizonyosodni valamiről. - és intett Sebastiannak, hogy kövesse ki az udvarra. Ez a ház Tasnád egyik legrégebbi háza közzé tartozott. Bár modernizálták, a XV. század végi hangulat még mindig meg volt benne. Ezért szerette annyira Heni. Kiskorukba Timivel és Gabival mindig itt játszódtak. Itt volt a klub helyük. Itt tettek ígéretet egymásnak. Mint például azt, amit Timi most készül elmondani Sebnek, a kert túlsó végébe:
- Mikor kicsik voltunk, a lányokkal mindig itt játszottunk. Tíz- tizenkettő évesek lehetünk, mikor Heni elutazott Egyiptomba nyaralni. Mikor hazaért, mindhármunknak vett egy nyakláncot medállal, amin egyiptomi hieroglifákkal volt ráírva a nevünk. Nem akartuk hordani, mivel, nagyon értékes volt akkoriba. Ezért elástuk egy kis ládikába, itt a rózsabokor alatt, hogy annak adjuk oda láncukat, kivel leszeretnénk élni az életünket. - és egy kerti lapáttal felhányta a földet, és kiemelte belőle a ládikát. A ládikát felnyitotta és kiemelte belőle az ezüst láncot. - El is feledkeztünk róla, de ma eszembe jutott, mikor megláttam, Gabi édesanyának nyakába egy láncot. Kell szóljak erről Gabinak is. Mivel ő már megtalálta azt a valakit, akivel leakarja élni az életét. Úgy, ahogy én is. Te vagy az Sebastian, akivel leszeretném élni az életemet, bármi áron. Ez a lánc pedig egy jel arra, hogy ígéretet tettem neked.
Sebastian meg volt hatódva. Soha nem gondolta volna, hogy Timi ennyire szereti őt. Ezzel az apró gesztussal elérte, hogy most helybe megkérje a kezét. De még várni akart, a tökéletes hellyel és a tökéletes időponttal. Timi zöld szemébe igazi kedvességre és szerelemre lelt, amit nem engedhet elveszteni.
Mikor meghallotta, hogy mit mondott Timi róla, kedves mosolyra húzódott a szája és ezt mondta:
- És én erre az ígéretre mindig emlékezni fogok. Soha ne felejtsd el, hogy számomra te vagy a legfontosabb. S ezzel az ígérettel megpecsételed a sorsunkat. - mondta Sebastian.
- Ezt hogy érted? - kérdezte Timi megijedve. Azt hitte, hogy abban a pillanatban túl messzire ment.
- Úgy értem, hogy bármi legyen te életem végig velem leszel. Kedvesem, ne hidd, hogy olyan hamar megszabadulsz tőlem. - nevette el magát Seb és utána Timi.
- Nem is állt szándékomba. De tudod mi hiányzik most legjobban nekem? - kérdezte Timi mosolyogva.
- Ha fagyit mondasz, fejbe ütöm magam. - mondta Seb nevetve Timivel.
- Nem, dehogy is. Egy ölelést akartam. - mondta Timi nevetve.
- Ha csak ennyiről van szó, legnagyobb örömömre. - és megölelte barátnőjét, és érezte, hogy nem akarja elengedni.
- Szeretlek. - mondta Timi Seb nyakához döntve a fejét.
- Én is. De menjünk be, mert megfázol.
Ezzel bevezette a barátnőjét a házba, ahol alaposan szemügyre vette a láncot. Tiszta új volt. Nem látszott meg rajta a kor, pedig jó pár évig bent volt a föld alatt.
Eközben Heni tudta, hogy Timinek és Sebnek most egy kicsit magányra van szüksége. Ezért felment a szobájába és felhívta Gabit:
- Mizú? - kérdezte Gabi túlcsorduló örömmel.
- Semmi. Csak hagytam őket magukra egy kicsit. Te?
- Ruhákat nézzek.
- Csak nem...- mondta Heni örömmel.
- De de ... - mondta Gabi kuncogva.
- Menyasszonyi ruhák. - ujjongott Heni. - Bármibe kerüljön, holnap elmegyünk Franciaországba ruhát nézni neked.
- De... - szólalt meg Gabi tiltakozóan.
- Csitt! Semmi de. Holnap megtaláljuk álmaid ruháját, amibe életed legboldogabb napján leszel. Megértettük.
- Igenis, főnökasszony. - nevette el magát Gabi.
- Na, azért. - Pakolj össze fele, két napig elmegyünk a francia Riviérára. - és ezzel lerakta a telefont. Rohant lefele az emeletről a nappaliba, ahol Seb és Timi összebújva nevettek és beszélgettek. Mikor Timi meglátta Henit mosolyogva elmondta:
- Képzeld, Heni, Sebnek adtam a láncot. - újságolta.
- Akkor már nagyon komoly a dolog. - mondta Heni mosolyogva. - Gabinak is eszébe kéne juttatni.
- Figyelj, előbb mondani akarok valamit. - mondta Timi sóhajtozva. - Egy héten belül vissza kell menjek Svájcba. Jön az a vén szuka látogatóba. - ezen Seb nevetett, mert tudta, hogy kiről van szó. Eközben Heni elvett egy pohár gyümölcslevet az asztalról és ivott belőle. Két korty között megkérdezte:
- S ki az a vén szuka?
- II. Erzsébet királynő. - mondta Timi.
Heni úgy meglepődött, mint Timi egy órával ezelőtt és ugyanúgy kiköpte az italt. Ezen Seb már nem bírta tovább, hangos hahotázásba kezdett, és már a földön feküdt és úgy nevetett.
- Miért nevet annyira? - kérdezte Heni Timitől.
- Mert pont ugyanez a reakcióm volt nekem is.
Ezen elnevették magukat, és várták, hogy Seb lecsillapodik és utána Heni belekezdett a mondani valójába.
- De Timi mielőtt elutazol két napig eljössz velünk Párizsba Gabival.
- Párizsba? Gabival? Minek? - de ekkor Heni vetett rá egy "olyan" pillantást és felfogta, utána pedig ő is rögtön izgatott lett.
- Hahó. Én nem vagyok lány. Nem tudom ez a nézés mit jelent. - mondta Seb türelmetlenül.
- Azt jelentette, hogy Gabinak menyasszonyi ruhát megyünk vásárolni.
- Ó, már értem. - mondta Seb. - Jó szórakozást.
- Ő nem jöhet? - kérdezte Timi könyörögve Henitől.
- Nem! - mondta Heni gyorsan. - Vőlegény és kísérői nem láthatják a ruhát az esküvő napjáig.
- Oké. - és azzal felmentek összecsomagolni.
Eközben Seb Timi anyával maradt, mivel az beszélte a németet. Két nap után hazajöttek és pihentek egész héten.
Olyan hamar elteltek a napok, hogy Timi és Seb már búcsúzkodtak a repülőtéren Henitől és Gabitól.
- Akkor találkozunk három hét múlva. És Gabi ne felejtsd el a láncot. - és elindultak Svájc felé. Timi dolgozott, Seb pedig a Belga Nagydíjat nyerte meg.
Tasnádon Gabi és Heni elutazott Los Angelesbe, hogy az esküvőt előkészítsék. Taylor őszintén örült, hogy a láncnak, és ezzel a számára nagyon értékes dologgal még közelebb kerülte egymáshoz.
Az idő hamar eltelt, míg elérkezett az a várva várt szombat, ahol Gabi és Taylor hűséget esküsznek egymásnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése