15. fejezet - Meglepetés

        - Igen? – kérdezte Heni, mikor beleszólalt a telefonba.

        - Én vagyok az, Alice. – szólalt meg Heni egyik munkatársa Queenslandből. Totál ellentétek voltak, de jó barátnők, bár nem annyira, mint Gabi és Timi.

        - Mi a baj, Alice? – kérdezte Heni, aki leült a kanapéra ausztrál otthonában. Tudta, hogy valami súlyos történhetett, mert akkor ennyire ideges.

        - Azt hiszem, találtunk valami... valami hihetetlent. – mondta most már lelkesen.

        - Miről van szó? – tette fel tudományosan a kérdést.

        - Egy Csendes-óceáni élőlényről. Mikor a sejtjeit kihoztuk a szárazra és a víz mennyiség negyedére csökkent, a sejtek hirtelen alakot váltottak. Nem tudjuk mi ez. Egy pikkely az, amit az egyik horgász fogott ki és arany színben pompázott.

        - Érdekes. Be kéne menjek, igaz? – mondta Heni csúfondáros mosollyal. Tudta, hogy ez lesz.

        - Ha nem esik nehezedre. Eltekintve arról, hogy már este tíz óra van. – mondta Alice és mosoly bújt a beszédjébe.

        - Jól van, indulok.

        Sebastian és Timi már rég az otthoni levegőt szívták. Sajnos Sebastian el kellett utazzon Indiába, ahova Timi nem követhette, munkája miatt. Timi mikor a repülőtéren voltak búcsúzkodni, azt mondta neki, hogy a szíve nála maradt, vigyázzon rá.  Sebastian egész repülő úton ezen gondolkodott. S tudta, hogy, mikor először látta, a balkonon, megváltozott a világ. S tudta, hogy Heni is mindig támogatta őket, úgy, fizikailag, mint lelkileg, amikor elváltak az útjaik arra a borzalmas két hónapra. De erre nem is akart gondolni. Most már tudta, hogy lépést kell tegyen. Még pedig egy nagy lépést. Feleségül akarja venni, bármi áron. S segítsége, nem lesz más, mint Heni. Miután leszálltak a géppel, szimulátoron kellett dolgoznia, de utána szabadideje maradt és felhívta a „kerítőt”.

        - Itt Heni. – szólalt bele Heni úgy, hogy nem nézte a kijelzőt, hogy valójában ki is hívta.

        - Hű, de hivatalosak lettünk! – nevetett Vettel.

        - Bocsi, csak nagyon fáradt vagyok. – ásított Heni.

        - Figyu, a segítségedre lenne szükségem. – mondta Seb, de Heni félbe szakította.

        - Tudom, már mit akarsz! – nevetett Heni. -  Leánykérés.

        - Honnan? – lepődött meg Sebastian.

        - Taylor is pont ezekkel a szavakkal jött hozzám segítségért. És férfiak vagytok. – magyarázta Heni.

        - S hogyan csináljam? – kérdezte Seb.

        - Most az egyszer, nem segíthetek, csak tanácsokkal. Nem tudok odamenni, mert a munkám leköt. Most hívtak és éppen úton vagyok a laborba.

        - Akkor, mit javasolsz?

        - Emlékszem Jessicára, Jenson Button barátnőjére. Ő nagyon kedves és jó barátnak tartom, ezért azt szeretném, hogy tőle és Jensontól kérnél segítséget. Ha jól tudom Jenson eljegyezte már. Szerintem tökéletes segítség lenne.

        - Benne vagyok, de előbb szeretném, hogy beszélj vele. Tudod én férfi vagyok. – mondta Seb és hallatszott a hangjából, hogy mosolyog.

        - Egy szállodában vagy vele, igaz?

        - Igen.

        - Menj hozzá és add oda neki a telefont.

Sebastian Heni utasítására elvitte a telefont a következő folyósóig. Bekopogott a szobába és mikor benyitott a pár meglepődött Sebastian jelenlétén.

        - Bocsi a zavarásért, de Heni akar beszélni veled. – mondta Seb és máris oda adta az értetlen Jessicának telót.

        - Szerbusz Jessi. – köszöntötték a vonal túlsó végén.

        - Szia. Mi újság? – kérdezte mosolyogva Jessi. Ő örült, hogy beszélhetett Henivel. Megkedvelte.

        - Semmi, de segítségedet szeretném kérni egy picit. Mivel lány vagy és van ízlésed, nem úgy, mint a fiúknak, szeretném, ha elmennél Sebastiannal eljegyzési gyűrűt venni. Timinek.

        - Várj egy percet! – ekkor Jessica egy picit arrébb tartotta a telefont, de Heni hallotta, hogy Jess hangosan elvisítja magát. Jenson is furán nézett, de Sebastian mosolyogva lehajtotta a fejét, miközben a lány belekezdett a lelkendezésbe: - Sebastian, jaj de boldog vagyok! Sok boldogságot kívánok! – és gyorsan megölelte, után pedig Jensonhoz fordult: - Képzeld, drágám, Sebastian megnősül!

        - Hé, ez még nem biztos. – magyarázta komolyan Vettel: - Ez csak Timitől függ.

        - Ezt, úgy teszem, mint ha meg sem hallottam volna. – mondta Jess fejét rázva. – Itt vagyok.

        - Jess tedd kihangosítva a telefont. – mondta Heni. Jess gyorsan beállította és ekkor már beszélt is: - Seb, úgy beszélsz, mintha nem ismered Timit. Pedig ismered. És én is. Mielőtt megismertétek volna egymást, mindig te voltál számára a legfontosabb. Mindig rólad álmodozott. Nem hiszem, hogy elhagyna téged.

        - Így van. Láttam Timi arcát a boxban. Nagyon szeret téged. – szólt bele most már Button is.

        - És te is fülig szerelmes vagy belé. – mondta Jess kuncogva.

        - Jól van. Nem kell tovább rólunk beszélni. – magyarázta Seb elpirulva. – Akkor majd hívlak.

        - Jó. Sziasztok. Sok sikert. – és eltette a a telefont.

        Hosszas tanakodás után, úgy döntöttek, hogy Jess és Sebastian másnap elmegy vásárolni. Sebnek nem volt más választása, de örült, hogy jó barát fog neki segíteni.

        Timi és Seb csak este tudtak beszélgetni, aközben is dolgozott Timi. A lányra nagyon sok munka várt, mert Monacóban hirtelen megnőtt a forgalom, hála az angol királynőnek. Nagyon sajnálta, hogy nem lehettek együtt, de a távolság csak erősíti a kapcsolatukat.

        Eközben Heni beért a munkába, ahol várta a nagy felfedezés. De helyette, meglepetés várta. Igazából nem volt felfedezés, csak egy csomó, akik, azt kiáltották, hogy MEGLEPETÉS.

        - Te jó ég! Mire van ez? – kérdezte meglepetten.

        - Előléptetnek. Gratulálok. – És Alice gyorsan odaszaladt hozzá., hogy megölelje.

        - Szóval nincsen nagy felfedezés? – kérdezte Heni tetetett csalódással.

        - Szerinted? – mosolygott Alice.

Ezután beszélgetek és megitták a maradék pezsgőt. Holnaptól Heni beáll főosztályvezetőnek. El sem tudta hinni.

        Másnap, Seb és Jess elmentek gyűrűt venni. Nem számítottak a lesifotósokra. Nagy nehezen túl jutottak rajta. Egy órával később megérkeztek az ékszerészhez, ahol ki kellett válasszák a megfelelő gyűrűt. Észre sem vették, hogy eközben fotózzák őket.

        Nagy nehezen, megtalálták Timinek megfelelő gyűrűt. Gyönyörű volt, azt meg kell mondani. Egyszerű, de nagyszerű.

 Timinek biztos bejött volna. Megvásárolták, de Sebastian még vett valamit. Jessicának vett egy nyakláncot amin két JJ medál volt. Jenson és Jessica. Ezt az apró ajándékot, Vettel hálája jeléül vette neki. Mikor az autóban voltak, elővette az ajándékot.

        - Ez micsoda? – kérdezte meglepetten Jessica.

        - Nyisd ki és meglátod. – mosolygott a fiú.

        - Ezt nem fogathatom el. – mondta Jessica.

        - Ez nem elfogadás, vagy sem. Ez egy ajándék, hálám jeléül. Nagyon szépen köszönöm a segítséget.

        - Nincs mit és én is nagyon köszönöm. – mosolygott Jess. – Nagyon tetszik.

        - Mondhatja Heni, hogy nincs ízlésük a férfiaknak, de azért van kivétel. – nevetett Seb, és csatlakozott hozzá Jessica is.

        - Elég ritkaság.

Másnap az újságok, mind a Seb és Jess féle fényképeket mutatták. Fel voltak háborodva, de Jenson tudta, mi az igazság, és nem volt mérges. Mikor kérdezték a riporterek, ő csak mosolygott, és mutatott a mellette lévő Jessicára és a nyakláncra, amit mindig hordott.

Timi is észre vette, de nem mutatta ki. Majd mikor haza fog menni Seb, megbeszélik.

A hét hamar eltelt. Timi és Heni mindig dolgozott, pont ahogy Gabi és Taylor, akikkel nem beszéltek már egy ideje. Mindegyikük különböző kontinensen volt, de hála a jó égnek, már szeptember volt, így csak három hónap volt, míg újból találkoznak.

Sebastian az idei indiai nagy díjon is győzött, ezzel a győzelemmel, idei tizenegyedik nagy díját nyerte meg. Timi büszke volt rá és alig várta már, hogy otthon legyen.

        Eközben Heni folytatta munkáját rendesen. Néha beszélt kanadai barátjaival, de Justinnal nem. Nem is foglalkozott vele. Ő híres szupersztár volt, ő meg csak egy egyszerű lány. De egyik nap e-mailt kapott tőle, miszerint nagyon örült, hogy megismerhette, és, hogy két hét múlva ott koncertezik és szeretné, ha elmenne. Heni válaszolt is, hogy szívesen elmegy csak vigye el a bandát is.

Mikor Sebastian hazajött, Timi kedvenc ételét készítette el, spagettit. Seb belépett a házba egy csokor rózsával és érezte a frissen készült tészta illatát, rögtön rohant a konyhába, ahol megtalálta Timit. A lány nem hallotta, hogy bejön, és úgy megijedt, mikor hátulról felkapták, hogy elvisította magát.

        - Úristen. – visította Timi.

        - Mi van? Nem is örülsz nekem? – kérdezte Seb.

        - Sebastian, úgy hiányoztál. – ölelte meg gyorsan.

        - Te is nekem. Borzasztó volt nélküled, de te miattad nyertem.

        - Láttam. Ügyes vagy. De én nem hiszem, hogy annyira borzasztó volt. Mi a helyzet Jessel? – kérdezte Sebet mosolyogva.

        - Ne kezd te is! – horkant fel. – Majd elmondom, miért mentem vele. Mi finomat főzöl? – kérdezte.

        - Spagettit. Megkóstolod? – és fogott egy villát, és rászúrta az ételt. Odanyújtotta a fiúnak, aki nagyon élvezte, hogy etették.

        - Ez nagyon finom. – tényleg az volt. Ez volt a legfinomabb spagetti, amit valaha evett. – Kérek még.

        - Nem kapsz. – nevetett Timi. – Vársz még két percet, míg megterítek és utána együtt eszünk.

        - Hagyd, inkább én! – s kivette a kezéből a tányérokat és hamar megterített. Mikor befejezte, odanyújtotta neki a csokor virágot, amit a kanapén hagyott, miközben átjött a konyhába. – Ez a tiéd. A világ legkedvesebb, legszebb, legcsodálatosabb lányáé, akit valaha ismertem.

        - Köszönöm szépen. Nagyon szép. – és megölelte Sebet. A virágot egy vázába tette, utána leült enni Sebbel.

        - Tudod, mit vettem észre? – kezdte Seb, mikor leült az asztalhoz a borral. – Én még nem kaptam abból az édes...

        - Gumicukorból? – vágott közbe Timi.

        - Abból sem, hanem a csókból. – mosolygott Seb.

        - Nem kapsz még. Csak vacsora után. – mosolygott.

        - Szeretsz játszani, igaz? – nevetett Seb.

        - Nem! Csak egy kicsit. De én Téged szeretlek. - mondta a lány elpirulva.

        - Én is Téged! – mondta. – Mindennél jobban.

        - Megegyeztünk.

Miután befejezték, Timi leszedte a tányérokat, de mondta Sebastianak, hogy maradjon ott. Timi kint Tiramisu-t vágott fel éppen, Seb kedvenc sütijét. Mikor belépett, Seb megdöbbent:

        - Mi van ma? – kérdezte Seb nevetve.

        - Hazatérésed. S gondoltam kedveskedem neked egy kicsit.

        - Kész tündér vagy. – és belekóstolt az édességbe. – Nagyon finom.

        - Örülök, hogy ízlik.

Ekkor jött el a pillanat, mikor úgy érezte, itt az idő a nagy lépésre.

        - Timi kérhetek valamit tőled? – kérdezte Sebastian mosolyogva.

        - Bármit. – azt hitte egy egyszerű kérés lesz, nem egy olyan ami megváltoztatja az életét.

        - Gyere ide!

Timit oda húzta a kanapéhoz és leültette. Ő, pedig letérdelt elé, mint ahogyan szokták.

        - Timea White, hozzám jössz feleségül? – és elővette a gyűrűt.

        - Úristen! Igen, nagyon igen. – és gyorsan a nyakába ugrott. Könnyek szöktek a szemébe.

        - És ha tudni akarod Jessel mentem gyűrűt venni.

        - Bízok benned, és én szeretem Jessicát. Jessica meg szereti Jensont, úgyhogy nem volt miért aggódnom. Csak az volt fura, hogy Monacóban mindig erről beszéltek. – nevettek együtt.

        - Mit is ígértél nekem? – kérdezte Sebastian.

Timi válaszolás helyet, gyorsan megcsókolta. A csókot megszakítás nélkül folytatták sok ideig.

Reggel, Timi, Sebastian karjaiban ébredt egy telefoncsöngésre...